Magyar származású, Franciaországban élő szobrász. Fiatalkorát Jászapátin töltötte, majd l920 és l924 között négy évet járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János festő növendéke volt. Már ekkor portrékat és síremlékeket tervezett, illetőleg kivitelezett. Ezek részint akadémikus, részint korát megelőző geometrikus stílusban készültek. 1925-ben, egy ösztöndíjnak köszönhetően nagyszabású európai tanulmányutat tett. 1926-tól már véglegesen letelepedett Párizsban, ahol főként Maillol és Brancusi hatottak rá. l928-ban már kiállított a Sacre du Printemps-ban, majd l929-ben a Galerie Zak-ban Leegyszerűsített, elvont női illetőleg férfiaktokat, illetőleg pár-szobrokat mintázott, szobrai gipszből, műkőből, bronzból készültek. A húszas évek legvégén kezdett fából, sokkal elvontabb, az absztrakciót megközelítő, lecsiszolt, lángnyelvszerűen csavarodó szobrokat faragni. Ugyanekkor került kapcsolatba a Rosenberg Galériával, majd a harmincas évek elején az Abstraction Création csoporttal. 1936-ban a Muzikalisták társaságával, l938-ban pedig az Art abstrait Franco-Hongrois tárlat szervezőjeként állított ki Budapesten. l939-ben jelentette meg elméleti, matematikai megalapozottságú könyvét , a La Série d’Or-t.  A negyvenes években részt vett a francia ellenállási mozgalomban, l947-ben egyik alapitója volt a Salon des Réalités Nouvelles-nek, ahol magyar művészek is bemutatkozhattak.Az ötvenes elején intenzíven érdeklődött a színhatások iránt, és az építészet problematikájával is foglalkozott az Architecture d’aujourd’hui folyóirat munkatásaként. 1961-ben szívinfarktusban halt meg. 1983-ban a pécsi Janus Pannonius Múzeum rendezte meg monografikus kiállítását.