Csató György a háború utáni párizsi avantgárd mozgalmak egyik jeles képviselője.

1910-ben született Budapesten, fiatalon a bécsi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, majd 1930-ban Berlinbe került. Itt ismerkedett meg a városban erőteljesen jelen lévő avantgárd mozgalmakkal, a Der Sturm művészeivel, a Novembergruppe és a Bauhaus képviselőivel, akik nagy hatással voltak rá.  A Reimanschule hallgatójaként Archipenkónál tanult, majd beiratkozott a berlini Képzőművészeti Akadémiára, ahol Käthe Kollwitz és Carl Hofer voltak a mesterei. Paul Kleetől és Lyonel Feiningertől magánórákat vett. Csató ebben a számára újfajta művészeti közegben újraértelmezte addigi művészetét, korábbi figuratív stílusát egy jóval változatosabb absztrakcióra cserélte.

A nácizmus térhódítása idején, 1933-ban elhagyva Németországot Prágába utazott, ahol több hasonló gondolkodású avantgárd művésszel került kapcsolatba. A prágai Képzőművészeti Főiskolán Kokoschka tanítványa volt, de 1936 és 1938 között együtt is dolgoztak. Ezután hazatért Budapestre, ahol rövid időn belül börtönbe került. A fogság ideje alatt fogvatartóiról megrendelésre portrékat készített, többek között Sztálin arcképét is meg kellett festenie. Rövid idő múlva kiszabadult. A háború után plakátokat, karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt, melyek megélhetését biztosították. A budapesti Bibliotheca Officina két alkalommal rendezett számára önálló kiállítást 1946-ban és 1947-ben. Emellett csoportos kiállításokon is részt vett. Az akkori Magyarországon az absztrakt festészet szigorúan ellenzett volt, ennek következtében Csató rákényszerült arra, hogy politikai menekültként elhagyja az országot és Párizsban telepedjen le. Erőteljes, provokatív munkáit kedvezően fogadták, 1948-ban Jean Cocteau szervezett számára kiállítást a Librairie Paul Morihienben. Hamarosan megtalálta a helyét a párizsi avantgárd művészeti életben, olyan fontos kiállításokon vett részt mint a Salon des Réalités Nouvelles 1955-ben.

Bár Csató Párizsban élt, gyakran tartózkodott Londonban, ahol 1953 és 1979 között több sikeres kiállítása is volt. 1954 és 1955 között a kanadai saskatooni egyetemen tanított, majd visszatért Párizsba, ahol a szürrealisták híres galériájában, a Fürstenberg Galériában megrendezett tárlat meghozta számára az első igazi párizsi sikert. Alkotói tevékenységére az absztrakt kompozíciók mellett a portréfestészet is jellemző: fiatalkorától kezdve gyakran örökítette meg az általa ismert neves személyiségek arcképeit, többek között Einstein, Sztravinszkij, Picasso és Giacometti portréját is megfestette. 1970-től nemzetközileg is elismert művész lett, sikeresen állított ki többek között New Yorkban, Sydneyben, Amsterdamban és Kanadában. Művei franciaországi, kolumbiai és kanadai közgyűjteményekben szerepelnek.